Macska-jajj!

Az alábbi esetnek csak annyi köze van a gasztronómiához, hogy ennivalóan aranyos kiscicák a szereplői. Ajánlom olvasásra, sok szeretettel.

Ki ne tudna ellenállni annak, hogy hazavigyen egy ilyen gyönyörű kiscicát? Szegényke gazdátlanul, anyátlanul élte mindennapjait.

Nos, párom sem gondolkodott sokáig. Hazahozta, testvérével együtt. Gondoltuk ideális körülmények közt fognak lakni kertes házunkban. Előszoba folyosónkon szépen összeszoktunk velük, szobatiszták is lettek. Mikor kinőtték e helyet (értsd letámadták már a partvist, függönyt, megöltek két vázát), akkor szépen kitettük őket a teraszra és a fedett kocsibeállóban párnázott lakhelyen pihenték ki a napi hancúrozást.

Minden szép, minden jó. Tökéletes idill. Azaz, majdnem..

Elég volt egyetlen félreértés. Cicuskánk hamm, megharapta az ujjam. Nem hibáztatom. Ki tudna haragudni erre a tündérre?

Eltelt két hét, szinte el is felejtettem az esetet. Mígnem egy szép szombati napon a harapás helyén kétszeresére duzzadt az ujjam. Bal kéz, gyűrűsujj utolsó ujjperce.

Tortúra elkezdődött. Ügyelet. Szike, vágás, draincső. Fájdalom. Méghozzá csillapíthatatlanul erős. Ügyeletes orvos, egyik városi orvos, másik városi orvos. Háromszori felvágás, több helyen. Elhalt hús kiszedegetése. Csont, ideg, fertőzés. Álmatlan napok. Begyulladt felkar minimális vérkeringéssel, vérhigító, izgalom, fájdalom, keserűség majdnem a reménytelenségig. Napi kontroll, félelem az amputációtól.

Történetem még nem ért véget, talán hetek múlva. Hogy hogyan, nem sejthető. Hit, remény és bizakodás. Remélhetőleg nincs szervezetemben hónapokig lappangó fertőzés.

S hogy miért osztottam ezt meg Veled? Mert okos ember más kárán tanul. Kérlek gondold át, mielőtt hazaviszel egy cicust. Nagy kockázatot vállalsz, melyet persze csökkenthetsz állatorvosi segítséggel (oltások).

Legyen szép napod,

Rita Anna

 

A képek csak illusztrációk.
Ha tetszett, akkor oszd meg, vagy / és like 🙂 :